Ahogy arról korábbi bejegyzésekben már szó volt, a folytatások (sorozat)kultúrája a (poszt)szocialista népszerű filmkultúrától és televíziótól sem állt távol. A rendszerváltás éveinek magyar sorozatkultúráját azonban elsősorban nem a folytatások, hanem a továbbélő vagy túlélő sorozatok jellemezték. A Szomszédok 1987-ben még pont a nagy politikai átalakulás előtt indult, hogy hamar a rendszerváltás kísérősorozata legyen. Az Angyalbőrben koncepciója is korábbi, de műsorra már 1990-ben, a politikai fordulat után került. A Linda, amelynek epizódjai-évadjai szinte végig kísérték a nyolcvanas éveket, épp véget ért az első szabad választások előtt. Rendszerváltónak talán nem, de műfajváltónak vagy inkább műfaj-bevezetőnek az 1991 őszén közönség elé kerülő Família Kft. volt nevezhető, ami a szituációs komédiát honosította meg a magyar televízióban.

Miközben úgy tartjuk számon mint a rendszerváltás egyik reprezentatív audiovizuális dokumentumát, tanulságos, hogy a Szomszédok jelenbe vetett utópiája a kezdettől mindvégig egy befelé forduló, a kisvilágot és a szolidaritást priorizáló attitűdöt mutatott fel, amely pozícióból a vállalkozás, a vagyonosodás, az anyagi gyarapodás gyanús és morális csapdákat rejtő kihívást jelentett. A Szomszédok tehát egy olyan időszakban képviselte a változásoktól való majdnem kényszeres ódzkodás szociális konzervativizmusát, amikor éppen szinte minden elemében kifordult sarkaiból a világ. Az állandóságra, a kisközösségek értékeire, a szolidaritásra való törekvés morális tanmeséi időtlen jelleget adnak a sorozatnak – amely sorozat másfelől folyamatosan az aktuális történésekre való publicisztikus reflexióval is azonosította magát.

Amíg a Szomszédok az aktuális eseményekre mindig reagálva egyfajta időtlen kispolgári-közösségi idillt próbált megteremteni, a Família Kft. az aktualitásoktól magát távol tartva egy ízig-vérig „korszerű”, mert folyton vállalkozásokba kezdő család történetét vitte színre. Gát György és Szurdi Miklós sorozata persze kilométeres távolságot tartott a kisrealizmustól. A moralizálástól, ha lehet, még inkább távol tartotta magát. Az első magyar szitkom a hazai színpadi-bohózati hagyomány és az angolszász szituációs komédia szerelemgyermekeként régit és újat, hazait és importot hozott össze a Szép család nappalijában.

A kilencvenes éves magyar sorozatkultúráját alapvetően jellemző Szomszédok – Família Kft. – Kisváros triász a kisközösségek mindennapjainak moralizáló-kisrealista, burleszkes, illetve bűnügyi szálak segítségével dramatizált krónikáit vonultatta fel. A szocializmus évtizedeinek sorozatkultúrája ebben az évtizedben inkább az ismétlések révén került elő, illetve volt jelen folyamatosan a köztévé műsorán. A folytatások és remake-ek ideje az ezredfordulón jött el – moziban a harmincas évek klasszikusainak újrázásával (Hyppolit, 1999, Meseautó, 2000), tévében az Ötvös Csöpi sorozat tévés folytatásaival (Zsaruvér és csigavér, 2001), illetve a Linda 2002-es visszatérésével. Valamilyen módon mindegyik film és sorozat megpróbált reflektálni az eltelt időre és egyben visszajátszani az ismerős, bevett motívumokat, ezek az újrajátszások és visszatérések azonban elsősorban a hazai populáris kultúra öntudatosságának és útkeresésének voltak jelei, és nem új kezdetet jelentő alapkövek lettek. Tanulságos, hogy a Szomszédok legutolsó, 1999. december 30-án adásba került, 331. epizódjában, amikor a szereplők egy speciális szilveszteri bulira indulva álnévként saját nevüket felolvasva szállnak fel egy buszra, a Mágenheim Julcsi barátját alakító fiatal szerepében Mundruczó Kornél is bemutatkozik. Ezt a nevet talán még nem ekkor, de a következő évben (évezredben) majd igazán megjegyezhettük: Mundruczó első, kisköltségvetésű játékfilmes rendezésével 2000-ben mutatkozott be a Filmszemlén és a hazai művészmozikban.