Miről szól ez a kutatás?
Varga Balázs
A honlapunkon bemutatott kutatás középpontjában az a kérdés állt, hogy miként jelenik meg az egyéni és a közösségi cselekvőképesség és érvényesülés témája az elmúlt évtizedek magyar népszerű filmjeiben és televíziós sorozataiban. Milyen közösségek és miféle közösségi értékek jellemzik a magyar filmeket és sorozatokat? Megjelenik-e bennük, és ha igen, hogyan az egyéni és a közösségi boldogulás és érvényesülés? Vannak-e sikernarratívák – és ha vannak, mi az előrejutás motivációja: a kemény munka, a társadalmi hovatartozás, a kapcsolatok, az ügyeskedés vagy a vakszerencse? Hogyan érvényesül az egyén és a közösség az elmúlt évtizedek magyar vígjátékaiban, bűnügyi és történelmi filmjeiben?
A közösség értékrendje, mítoszai gyakran a népszerű kultúra alkotásaiban fogalmazzák meg magukat. A kutatás kiinduló hipotézise, hogy a különböző műfajok különböző társadalmi problémák, az egyéni és a közösségi cselekvőképesség eltérő kérdéseinek megjelenítésére szolgáltatnak dramatikus-vizuális-narratív formulákat.
A téma: egyéni és közösségi cselekvések
Jelen kutatás előtörténetét az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékén 2015 és 2020 között, Kovács András Bálint vezetésével zajlott, „A magyar film társadalomtörténete” című kollektív kutatás jelenti. E kutatás a keretében, az 1945 utáni magyar filmeket vizsgálva szembesültem igazán élesen azzal a trenddel, hogy a magyar szerzői filmek milyen gyakorisággal fordultak és fordulnak nonkonformista hősök felé. Nonkonformista hősöknek a saját útjukat járó, a közösségi normák ellen nem vagy nem egyértelműen lázadó, azoktól távolságot tartó karaktereket hívom – nagyjából azt a viselkedésmódot jelölve, amit Robert Merton a társadalmi integráció gyengesége és az egyéni viselkedésmód kombinációjában visszahúzódó attitűdnek nevezett. Hazai filmes kontextusban Gelencsér Gábor ezt a problémát a hetvenes évek magyar filmművészetével kapcsolatban vetette fel, azonban úgy vélem, a társadalmi kívülállásnak ez a hagyománya bőven túlélte a rendszerváltást, és legalább a 2010-es évekig jellemezte a magyar szerzői filmek világát. Ez a nonkonformista hősökkel kapcsolatos, meglehetősen általános hipotézis (és napjaink társadalmi anómiájának pusztító, mindennapos tapasztalata) indította el azt a kérdéssort, amelyből ez a kutatás kialakult: egyéni és társadalmi viselkedésmódok és a hazai népszerű filmes és televíziós történetmesélés kapcsolatának vizsgálatát. Hogyan gondolkodnak a sikerről, az egyéni és közösségi érvényesülésről a magyar filmek és tévésorozatok? Az együttműködés és bizalom logikáján alapuló „társadalmi tőke” (David Putnam fogalma) vajon milyen módon és milyen variációkban jelenik meg a magyar filmekben? Milyen pozitív mintákat és értékeket mutatnak fel? Milyen a hősképük és hogyan szerveződik a hazai történetrepertoár? Miféle ágencia, cselekvőképesség, milyen egyéni és közösségi értékrend jellemzi tehát a magyar filmkultúrát – különös tekintettel annak populáris regiszterére? A populáris kultúrával kapcsolatban a cselekvőképesség és célorientáltság a történet-repertoárok és hőstipológiák egyik központi eleme. Vajon ezt inkább csak az hollywoodi, és elsősorban a klasszikus hollywoodi filmekkel kapcsolatban mondhatjuk el? Mivel az érdeklődésem már egy ideje a magyar és a tágabb kelet-európai népszerű filmkultúra felé is fordult, előállt a kihívás, hogy a cselekvőképesség és érvényesülés kérdéseinek a modern és kortárs magyar népszerű filmkultúrában való megjelenítéseivel foglalkozzak.
A kutatás anyaga: a magyar populáris filmek és tévésorozatok
Fontos kiegészítés mindehhez, hogy a kutatási téma és korpusz kijelölése egyben arra a problémára is reflektálni kíván, hogy milyen pozícióból és milyen kontextusokban lehetséges és releváns a hazai filmkultúrának, és ezen belül a hazai szerzői filmes hagyománynak az elemzése. Itt számomra a probléma többszörös átkeretezése fontos: szerzői filmek mellett a népszerű filmkultúra, sőt a televíziós sorozatok; a magyar filmek mellett a régiós filmkultúra, valamint a szocializmus évtizedei mellett a posztszocializmus korszaka adja ezeket a régi-új kereteket. Azaz: jelen kutatás kibővített, újrakeretezett, tágabb kontextusok segítségével próbálja a magyar filmkultúra trendjeit vizsgálni
A transznacionális kapcsolatok (kelet-közép-európai kontextusok) és a szocialista-posztszocialista évtizedek mint határokon átívelő régi-új keretek talán kevesebb kommentárra szorulnak, az viszont mindenképp magyarázatra érdemes, hogy miért tartom fontosnak (és hogyan gondolom értelmesnek) a népszerű filmkultúra és a televíziós sorozatkultúra produkcióinak párhuzamos vizsgálatát. Az előfeltételezés az, hogy a magyar népszerű filmkultúra intézményi, alkotói, műfaji kapcsolatait és recepcióját tekintve egyaránt szoros kölcsönviszonyban áll és állt a hazai televíziós kultúrával. A televíziós kultúra produkciói közül azonban most csak a televíziós fikciós sorozatokat emeltem ki, azaz a tévéjátékok és drámai műsorok nem részei a kutatási korpusznak. Ennek egyfelől praktikus okai vannak: a tévéjátékok vizsgálata mennyiségi szempontból szétfeszítette volna a kereteket (főképp az 1970-es és 1980-as években rengeteg magyar tévéjáték készült, ezek komoly része ráadásul jelenleg nem is elérhető – szemben az áttekinthető mennyiségű, párszáz címből álló és elérhető magyar televíziós sorozat-korpusszal). A praktikum mellett a másik fontos ok módszertani, és a vizsgálat elemzési irányát, megközelítését érinti. A tévésorozatok és a populáris filmek egységes műfaji keretben elemezhetők – míg a tévéjátékok és drámai műsorok műfaji, tematikai és stiláris szempontból egyaránt olyan változatosak, hogy ilyen szempontrendszer sokkal nehezebben lett volna felállítható.
A műfajok és a társadalmi problémák viszonya
Itt érkezünk el a következő kulcskérdéshez, a kutatás alapját képező műfaji megközelítéshez. A kutatás alapvetése tehát az, hogy a magyar népszerű filmkultúra és televíziós sorozatkultúra alkotásai rugalmas és egységes műfaji elemzési keretben szemlélhetők. Jelen kutatás a műfajokat a (poszt)strukturalista irodalom- és kultúratudomány, valamint a filmtudomány különböző, egymással talán nem is mindig, legalábbis nem könnyen összeegyeztethető elgondolásaira építve (azaz olyan, tőlünk immár évtizedes távolságban lévő teóriákhoz visszakapcsolva mint Cawelti, Schatz, illetve Altman tézisei, valamint a magyar filmtudományban Király Jenő életműve) a műfajokat olyan kulturális öntőformának vagy formuláknak tekinti, amelyek révén társadalmi problémák nyerhetnek eleven, dramatikus megjelenítést. A hangsúly tehát nem az archetipikus, mitologikus dimenziókon van, hanem a kulturális-társadalmi önismeret diszkurzív mechanizmusain és öntőformáin. A kutatás kiinduló hipotézise (korpusz és probléma összekapcsolásához visszatérve), hogy a különböző műfajok különböző társadalmi problémák, az egyéni és a közösségi cselekvőképesség eltérő kérdéseinek megjelenítésére szolgáltatnak dramatikus-vizuális-narratív formulákat.
A kutatás hat ilyen műfaji formulát különít el és azt feltételezi, hogy a magyar népszerű filmkultúra és a televíziós sorozatkultúra alkotásai vizsgálhatók ezen keretek között – és hogy ezen keretek (többek között) épp a cselekvőképesség és az érvényesülés eltérő mintázatainak és problémáinak a megjelenítésére alkalmasak (a különböző műfajok más és más elrendezésben mutatják meg ezeket a témákat / a témák eltérő aspektusát mutatják meg). A hat műfaj a következő: vígjáték, melodráma, bűnügyi, történelmi, kaland és fantasztikum. Ezeket a műfajokat a kutatásspecifikus témák, konfliktusok és narratív szerkezetek csoportjaiként kezeli: az adott műfaji formula tehát egyén és közösség kapcsolatának, az egyéni és a közösségi cselekvőképesség különböző variációjának tud a megjelenítője lenni. Ilyen értelemben a vígjáték (erősen építve a schatzi rendszerre) a társadalmi integráció (érvényesülés, beilleszkedés) történeteinek hordozója, a bűnügyi műfajcsoport a társadalmi rendet szervező normák megjelenítője (törvényes és törvényen kívüli érvényesülés történetei). Amíg a vígjáték és a bűnügyi film az érvénesülés és a „siker” narratíváinak, addig a melodráma a bukástörténetek kibontakoztatásának műfaja (a hős vagy hősök cselekvőképessége elégtelen vagy korlátozott a sikerhez). A történelmi filmek és sorozatok csoportját a kutatás a közösségi értékek és a közösség szerveződésének történeteiként értelmezi (a közösség sikerei vagy bukása és annak okai), míg a kalandtörténeteket az egyéni hősiesség variációinak és összetevőinek kibontakoztatásaként. Végül a fantasztikus műfaj a kutatás által felállított szempontrendszerben a közösség határainak, pontosabban a másikkal (más világokkal) való találkozásnak a történeteiként értelmeződik.
Világos, hogy ezek a megfogalmazások önmagukban még nagyon általánosak, valamint átfedések és kivételek is könnyen elképzelhetőek. A műfajokat tehát nem rögzített és kötelező sorvezetőként, hanem történeteknek, témáknak, értékeknek formát és struktúrát adó, rugalmas formulákként gondolja el a kutatás. A műfajok mégis, széles körben használt és értett kulturális öntőformákként, lehetőséget teremtenek a lokális variációk (például a magyar bűnügyi elbeszélések specifikumainak) megmutatására.
A kutatás egyik alapja: az adatbázis
Szemben a magyar filmtörténettel, amelynek alapkutatás-szintű feltárása és tárgyalása már régóta aktívan zajlik (bár természetesen az egyes területeken változó mélységgel és intenzitással, valamint folyamatos revíziókkal), a hazai televíziózás története sokkal kevésbé feltárt. Éppen ezért a kutatás legelső lépése a magyar televíziós sorozatok korpuszának áttekintése és filmográfiai szintű leírása volt. Ebben a kiinduló listában-filmográfiában valamivel több mint háromszáz tétel szerepel.
A korpusz strukturálása, áttekintése, valamint a trendek és mintázatok kimutatása érdekében a kutatás adatbázisos feldolgozást hívott segítségül – hasonlóan a korábban már említett „A magyar film társadalomtörténete” című kutatáshoz. Az adatbázis a játékfilmek és a tévésorozatok adataira egyaránt kiterjedt. A játékfilmek kiinduló listáját és alapvető adatsorát épp ezen korábbi filmes társadalomtörténeti kutatás során készített adatbázisból vettük. A filmográfiai adatsorok (gyártó, alkotók, műfaj és alműfaj, stb.) mellett az ott használt tematikus kategóriák (konfliktus, miliő, cselekmény ideje és helyszíne, szereplők foglalkozása, társadalmi és vagyoni helyzete) a jelenlegi kutatás szempontjából is relevánsak voltak. Ugyanakkor fontos volt ezen kategóriák némelyikét pontosítani, újabb szempontokkal kiegészíteni (így például a cselekmény helyszínére, miliőjére, illetve a szerepelők foglalkozására nézve részletesebb, kibővített kategóriasorral dolgoztunk).
Mindezen túl jelen kutatás fő fókuszpontjai okán úgy a filmek és sorozatok tematikus leírásának, mint a szereplők jellemzésének minden korábbinál részletesebb és eltérő kategorizációjára volt szükség. A filmek/sorozatok általános tartalmi-tematikus leírásának fő szempontjai a következők lettek: a történet konfliktusa (magánéleti, politikai, szerelmi, stb.), témája, miliője (iskola, otthon, közösségi tér, stb.), helyszíne (falu, város, főváros), továbbá rögzítettük a történet zárlatára vonatkozó információt (happy end/unhappy end/nyitott/eldöntetlen zárlat) és amennyiben eldönthető, a siker vagy bukás okát is jelöltük (pl. egyéni készség vagy külső erő a siker fő oka). Mindez a műfaji elemzés differenciálása és a történetrepertoár feltárása miatt volt kulcsfontosságú. Szintén fontos kategória a történetben szereplő közösség jellemzése annak típusa (család, baráti kör, munkahelyi, vallási, nemzeti közösség) és a közösséghez rendelhető legfontosabb értékek alapján.
A filmek/sorozatok legfontosabb szereplőit egyenként is jellemeztük (filmenként általában öt-hat, sorozatonként akár több mint tíz szereplő alapján). Így az adatbázisban feltüntettük a szereplő életkorát, nemét, társadalmi hovatartozását, vagyoni helyzetét és foglalkozását. Lényeges és új elem volt a szereplők képességeinek, készségeinek és cselekvőkészségének jellemzése. Egyfelől a feltüntettük a szereplőkhöz kapcsolható értékváltozásokat (jellemfejlődés, vagyoni helyzet és társadalmi presztízs alakulása), az aktivitással, ágenciával kapcsolatos jellemzőket (mennyire individualista vagy közösségért cselekvő a hős, valamint mennyire aktív-kezdeményező vagy passzív), a hősiességet (amennyiben a cselekedeteinek sok emberre van kihatása, különleges helyzetben hajt végre különleges cselekedetet), és külön jellemeztük a szereplők lehetséges szándékait (aktivitás, szorgalom, kitartása), készségeit (intelligencia, bátorság, igazságosság) és moralitását (a szereplőhöz kapcsolható morális értékeket).
Az adatbázis legalább két szempontból fontos része a kutatásnak. Egyrészt ez adta az alapját a honlapon szereplő szövegeknek és adatvizualizációknak. Másrészt a filmek és sorozatok elemzéséhez nyújtott szempontokat. Az adatbázis tehát nem önmagáért való és nem önmagában áll. Nem célja, hanem egyfajta eszköze volt a kutatásnak: összehasonlító műfaji vizsgálatokra, motívumok hosszmetszeti elemzésére, visszatérő tematikus mintázatok megmutatására szolgált.
A kutatás adatai
Az NKFI által támogatott, FK 135235 azonosító számú, A magyar népszerű film és tévékultúra a szocializmus idejétől napjainkig című kutatás bemutatója. Vezető kutató Varga Balázs. Doktorandusz kutató: Bánszki Kristóf és Bátorfy Attila. Hallgatói résztvevők: Bajomi Eszter, Hurtik Nóra, Kormos Balázs, Lázár Eszter, Lubianker Dávid, Mravik Patrik, Nagy Eszter, Rigó Karolina, Vajda Boróka, Vajda Fruzsina. A kutatás 2020 őszén kezdődött és 2024 végéig tartott.