Az utazásról szóló szórakoztató- és művészfilmeknek egyaránt nagy hagyománya van, mivel az utazás mint toposz már az ókorban is megjelent különböző irodalmi művekben. Ám a road movie műfajról csak a Hollywoodi Reneszánsz korszaka óta beszélhetünk, amikor is az európai modern filmek vándorlás narratívája átkerült az amerikai filmgyártásba, ahol különböző társadalmi hatásokkal érvényesülve – mint az ellenkultúra térhódítása, a nagyszabású országos útépítés és motorizáció – a műfaji konvenciók kialakultak. Ebben a korszakban olyan hollywoodi sikerfilmek készültek, mint a Bonnie és Clyde (Bonnie and Clyde, 1967, Arthur Penn), a Sivár vidék (Badlands, 1973, Terrence Malik), és a műfaj leghíresebb alkotása, a Szelíd motorosok (Easy Rider, 1969, Dennis Hopper).

A road movie legfontosabb tulajdonsága, hogy az utazás a cselekmény szintjén jelenik meg, tehát a film során a szereplők folyamatos helyváltoztatásban vannak. Ez a meghatározás narratív és formai jegyeket is magával von. A lendületes kézikamerázások, a nagytotálok és a száguldást bemutató montázsszekvenciák mind fontos stíluseszközei a műfajnak. Kiemelt tematikus jegyeknek számítanak a különböző közlekedési eszközök, amelyek befolyásolják az utazás milyenségét, illetve sokat elárulnak az ezeket használó hősökről is. A motorizáció során felmerül a modernitás és a tradicionális értékek közötti ellentét, amely a road movie műfajára jellemző, társadalmi hátterű konfliktust jelez. A modernitás és a motorizáció lehetővé teszi, hogy az emberek folyamatos mozgásban legyenek: oda mehetnek, ahova akarnak, és akkor, amikor akarnak. Vagyis az utazás és a végtelenbe tartó út a szabadságot, lehetőségeket, kötetlenséget és határtalanságot jelenti, és a road movie hősei az úton levés állapotát választják a stabilitás, kötöttségek és társadalmi elvárások helyett, amelyek közé tartozik a letelepedés, a családi élet és a munkavállalás. A főhősök, akár tudatosan, akár reflektálatlanul, szembeszegülnek a hagyományos élet konvencióival, ezért a road movie műfaja alapvetően az ellenkultúrát képviseli, és egyfajta társadalomkritikát is hordoz magában.

A magyar filmekben ezek az elemek lefokozva jelennek meg, így a műfajiságuk ezeknek az alkotásoknak nem olyan erős, mint egy olyan filmkultúrában elkészült road movie-nak, amely a szórakoztató filmeket részesíti előnyben. Ezért csak egy műfaji mintázatról beszélhetünk, vagy más műfajokhoz társulva, vagy pedig szerzői filmekben, amelyekre a műfajiság kevésbé jellemző.

A magyar road movie-mintázat egyik leggyakoribb műfaji kapcsolódása a nevelődési filmhez, a népszerű coming-of-age narratívához fűződik. A fiatal hősök számára ugyanis a mobilitás sokkal könnyebb, mivel őket még nem köti se család, se munkahely egy-egy helyhez, így szabadabban tudnak utazni. A realisztikus motiváció mellett még az is erősíti a két műfaj közötti viszonyt, hogy a felnövést és az életút toposzát könnyen lehet az utazáson keresztül egymáshoz társítani – mondhatni, a főhős egy kalandos, nem mindennapi utazás során válik felnőtté. Ezek a filmek mind a fiatalok dilemmáit állították a középpontba, így olyan témák kapnak hangsúlyt, mint az első komoly párkapcsolat, a munka világába való belépés, a szülőkkel való viszony megváltozása és az elköteleződés kérdése is. A fiatal protagonisták szerepeltetése főleg a hatvanas és hetvenes évekre volt jellemző, későbbi évtizedekben már középkorú és idős karakterek is megjelennek mint road movie hősök.

Így ebbe a korpuszba olyan filmek tartoznak, mint a Szerelmes biciklisták (1965, Bacsó Péter), a Szevasz, Vera! (1967, Herskó János), a Fejlövés (1968, Bacsó Péter), Eltávozott nap (1969, Mészáros Márta), az Utazás Jakabbal (1972, Gábor Pál) és A kenguru (1976, Zsombolyai János). Ezek az alkotások sok szempontból különböznek egymástól, ám mindegyikre igaz, hogy a fiatal hősök súlyos leckéket tanulnak meg az életről utazásaik során.

Ezekre a filmekre jellemző a szülőktől való elszakadás tematizálása. Ez a motívum erősebben jelen tud lenni a road movie alkotásaiban, ugyanis egy térben történő eltávolodásról is szó van. A Fejlövés szerelmespárja és az Utazás Jakabbal fiatalabb szereplője a szüleik és az általuk képviselt értékrend elleni lázadásként választja az úton levést, ezáltal az utazásukat egy generációs konfliktus motiválja; míg az előbbiben látjuk a szereplők elmérgesedett összetűzését a szüleikkel, ami miatt elhagyták otthonukat, addig az utóbbi főhőse azáltal mondott ellent apjának, hogy egy másfajta életutat választott, mint amilyet elképzeltek neki – mégpedig a kalandos, gondtalan utazást. Ebben a két filmben a szülőktől való elszakadás, és az önálló útra térés a nevelődési narratíva kiemelt pontja, viszont az a dramaturgiai fordulat, amely a felnőtté válásnak a legfontosabb része, akkor következik be, amikor a főhősök kiábrándulnak a szabadságot ígérő utazásaikból, ezzel elidegenednek a választott életformájuktól. A Szevasz, Vera! főhősnője számára viszont a szülőktől való eltávolodás a felnövés indikátora, ugyanis a tizenhét éves Vera először nyaral a családja nélkül. A filmben a Neményi Mária által alakított Verának nincsenek konfliktusai a szüleivel, és az elszakadás tőlük természetes esemény. Ebből a szempontból különleges az Eltávozott nap, amely egy gyermekotthonban nevelkedett, a szüleit újsághirdetésen keresztül kereső lányról szól. A nevelődési marker ebben az esetben a szülőkkel való megismerkedés, az utazás pedig az édesanyjához való levonatozás, majd távozás. Az ingadozása a főváros és a falu között hovatartozás- és identitáskeresést von maga után, és végsősoron hátat fordít a konzervatívabb világnézetű édesanyjától, és a maga útját járja.

A fiatal hősök tehát a családi hátterüktől függetlenül szabadon képesek járni az országot, ám legtöbbször akad valamilyen elköteleződés, amely a vándorlások szerves része. Azok a hősök, akik az utazást választják a letelepedés helyett, általában valamilyen elköteleződést akarnak elkerülni. Az Utazás Jakabbal főhőse az apja protekciójából adódó egyetemi létet veti meg, a Szerelmes biciklisták protagonistája pedig a belé szerelmes lányt utasítja vissza, mivel mindketten a csavargást és a szabadságot választják – míg meg nem bánják ezt a döntésüket a legvégén. A kenguru hőse hasonlóan hozzájuk, az országot járja teljesen egyedül, és arról álmodik, hogy nagyobb távokat is megtesz a kamionjával, tehát Nyugatra menne dolgozni. A film végén erre adódna is lehetőség, de ő mégis lemond róla, mert úgy dönt, hogy várandós barátnője oldalán marad, és letelepedik. Tehát sok esetben a csavargó fiatal hősök szembesülnek az utazásuk feleslegességével, és a vándorlás narratíva részévé válik az utazást akadályozó és megszakító motívumok, amelyek a felnőtt lét és a társadalmi konvenciók felé terelik őket.

A road movie egyik kiemelt tematikus jegye a motorizáció, amely lehetővé teszi a gyors és szabad utazást. Ám míg a hollywoodi filmekben személyautók és motorok szerepelnek elsősorban, addig a magyar utazást egyfajta lefokozottság jellemzi. Ugyanis egyedül a Fejlövés szereplőinek van saját autója, de a jármű tulajdonosáról, Charlie karakteréről azt sejteti a film, hogy illegális ügyekhez van köze, így megmagyarázható fiatalsága ellenére is a saját autó. Viszont ezekben a filmekben gyakoribb az, hogy tömegközlekedést vagy kevésbé modern járműveket választanak a szereplők az utazáshoz, mivel azok könnyebben elérhetőbbek számukra. A vonat és a busz visszatérő, tömegközlekedés lévén a találkozásoknak teret adó helyszín, például az Eltávozott nap hősnője egy férfival találkozik, míg a Szevasz, Vera! címszereplője egy idős hölggyel kerül közelebbi viszonyba. A Szerelmes biciklisták hősei a legkevésbé modernebb road movie karakterek, ugyanis biciklivel mennek Budapestről a Balatonhoz. A bicikli választása nagyon is tudatos döntés volt a részükről, és ezt többször hangoztatják a szereplők a filmben, például az elején az egyik főhős beszél erről egy idegennel, aki gúnyolódik velük: “A bicikli nálunk világnézet. Ott állunk meg, és oda megyünk, ahova akarunk. Nem kell vonatjegy, nem kell benzin, nem kell megalázni magunkat, mint az autóstophoz.” Vagyis a kerékpár számukra a teljes szabadságot jelképezi, és a választott közlekedési eszközük megengedi nekik, hogy bármit megtehessenek, így nincsenek kötöttségeik és a maguk urai lehetnek. Szintén kiemelt szerepet a jármű A kenguru című filmben, amelynek főhőse egy fiatal teherautósofőr, aki modernebb kamionra vágyik a jelenlegi ZiL helyett. A főszereplőnek ugyan már fix állása van, mégis olyan munkát választott, amely lehetőséget nyújt számára a folyamatos helyváltoztatásra, és a szabadság és száguldás érzetét adja neki – viszont azzal a nyugati Volvo-kamionnal, amilyenre vágyik, többet utazhatna, és külföldre is mehetne. Ám a legkülönlegesebb film ebből a szempontból mindenképp a Szevasz, Vera!, amelyben a szereplők számára az utazás mindig véletlenszerű, könnyű és spontán, mivel a különböző közlekedési eszközök egyszerűen elérhetőek. A film cselekménye a járművek sokaságával és sokféleségével játszik, így a főhős utazik vonattal autóval, motorral, biciklivel, komppal, csónakkal, és még lovasszekérrel is, ezáltal a film lendületessé és kalandossá válik.

A road movie tipikus motivációi közé a lázadás, a menekülés és a keresés tartozik. Ezek a fiatal hősök lázadnak a szüleik generációja ellen, menekülnek a felelősségvállalás elől, vagy pedig keresik önmagukat és a helyüket a világban. Legyen az szerelmi bonyodalom, a munka világával való körülményes viszony, családi összetűzések, vagy akár másokról való gondoskodás, ezek az alkotások a fiatalság helyzetét, az ő problémáikat és felnövésüket reprezentálják egy műfaji kódokkal átitatott utazás narratíva keretein belül.