A magyar televíziós sorozatok gyökerei a hazai televíziózás korai időszakára nyúlnak vissza. A rendszeres tévéadások 1957-es indulása után az első években a sport és művészeti közvetítések, híradók és politikai műsorok, illetve ismeretterjesztő és riportműsorok mellett stúdióban rögzített tévéjátékok és tévéfilmek készültek, majd a hatvanas évek legelején indultak el az első hazai sorozatok. Az azonban korántsem egyértelmű, hogy melyik is volt a legelső magyar tévésorozat. Ha a szerialitás, a sorozat-jelleg a szempont, akkor a Bálint Ágnes művéből készült Mi újság a Futrinka utcában (1961) bábsorozat volt a kezdet. Ha azonban a szeriális élőszereplős fikció első példáját keressük, akkor vagy a Mihályfi Imre rendezésében 1963-ban bemutatott Honfoglalást, vagy Fejér Tamás 1964-es A Tenkes kapitányát kellene kiemelnünk. A második világháború végén játszódó, az 1944-es sikertelen magyar kiugrási kísértetről szóló, antifasiszta és antihorthysta Honfoglalás háromrészes tévéfilm volt, amelyet akár minisorozatnak is nevezhetünk, míg A Tenkes kapitánya tizenhárom részes klasszikus kalandsorozat. A leleményes Eke Máté és társainak története nem több részre bontott tévéfilmként, hanem szeriális elbeszélésként mutatta meg és egyben pozícionálta is magát a hatvanas évek elején a Magyar Televízióban nagy sikerrel vetített két külföldi sorozathoz, az angol Robin Hoodhoz, illetve a nyugatnémet Tell Vilmoshoz képest. A rendező Fejér Tamás egy interjúban így beszélt erről:

„Minden egyes rész önálló dramaturgiai egység, befejezett történet. Ez így volt a Robin Hood és Tell Vilmos-sorozatban is. Ott azonban a folytatások nem alkottak nagyobb dramaturgiai egységet, mindössze a főbb szereplők voltak azonosak. Mi ezen szeretnénk túllépni. Ehhez az volt szükséges, hogy megteremtsük az önmagukban is egészet alkotó folytatások külön-külön dramaturgiáját, másrészt az egész sorozatot a jellemek fejlődése és a történet kiteljesedése szempontjából egy filmként kezelő, átfogó dramaturgiát.”

A magyar tévésorozatok történetében tehát a hatvanas évek első fele a fordulópont. Amíg a magyar televíziózás kezdete a Kádár-rendszerrel, a hazai sorozatkultúra nyitánya a Kádár-rendszer konszolidációsnak nevezett periódusával (annak nyitányával) esett egybe.