A kalandtörténet lényegi hozzávalói közül a hadakozás és a románc bőséggel megjelent a magyar szocialista televíziózás két korai klasszikusában, A Tenkes kapitánya és a Rózsa Sándor epizódjaiban. Az utazás inkább csak annyiban, hogy az igazságosztó hősök szinte folyton úton voltak, bujkáltak és menekültek az utánuk csörtető perzekutorok és labancok elől. Ez utóbbi elem, tehát a kalandtörténet világfelfedező és világot leíró, panorámikus és egzotizáló lehetőségei a hetvenes évek más magyar tévés sorozataiban bukkantak felszínre. Ezek az alkotások a hazai terepet részben elhagyva produkciós szempontból, de témájuk okán is tágabb terepen mozogtak. Olyan történeteket meséltek és olyan hősökhöz fordultak, akik vagy több nemzet és nemzeti kultúra szempontjából is érdekesek lehettek, vagy a maguk fikcióvilágában az egyetemességet mutatták be. 

A sorból az első a XVIII. század világutazó felvidéki nemeséről, a frissen filmre vitt Hadik Andráshoz hasonlóan szintén huszárkapitány Benyovszky Móric életéről a hetvenes évek első felében magyar-csehszlovák koprodukcióban készített sorozat volt. A birtokait egy családi viszály miatt elveszítő Benyovszky bejárta Lengyelországot, harcolt az orosz cári haderők ellen, elhurcolták Szibériába, majd megjárta Franciaországot és Madagaszkárt, egyszóval jelen volt a XVIII. század majd összes nagy európai birodalmának színterén. A sorozat Benyovszkyja nyughatatlan és az igazságtalanság ellen mindig kiálló hős, akit elvei mellett egykori barátjával folytatott hadakozása vezérel. A sorozat a nagyszabású, világutazó kalandtörténetbe így tudja a politikai mellé a személyes motivációt is beépíteni. A Vivát Benyovszky koprodukciós logikája szemérmesen (avagy trükkösen) oldja meg a nemzeti hovatartozás kérdését: abban a jelenetben, amelyben az orosz kormányzó nemzetiségéről kérdezi Benyovszkyt, a magyar változatban ő magyarnak, a csehszlovákban szlováknak vallja magát. Az Igor Ciel és Várkonyi Gábor által jegyzett sorozat Jožo Nižnánsky könyvén alapul, de alapulhatott volna más feldolgozáson, például Jókai Mór regényes Benyovszky-életrajzán. Jozef Adamovič Benyovszkyja ugyan lehetett volna karizmatikusabb, a csehszlovák-magyar sorozat mégis tanulságos darabja a soknyelvű és sokirányú, transznacionális Benyovszky-legendáriumnak, és példája annak, ahogy a romantizáló szemlélet a történelmi eseményeket és alakokat a kalandvezérelt fikció szolgálatába állítja.

Fiktív hősök esetében azért egy fokkal könnyebb a helyzet, ott szabadabban mozog a hőst formáló és fantasztikus kalandokat teremtő fantázia – persze Benyovszky élettörténete rengeteg fikciós kalandtörténettel felvehetné a versenyt (sokak szerint a világutazó saját maga is komoly szerepet játszott mozgalmas portréja kialakításában). Még jó, hogy a Vivát Benyovszky nem az egyetlen kalandsorozat a hetvenes évek magyar tévékultúrájában. A világutazó felvidéki kisnemes regényes kalandjai mellett számos olyan is akadt, amely fiktív hősök nagyszabású nemzetközi kalandjai révén színesítette a magyar televíziós kalandsorozatok univerzumát.

A hetvenes évek magyar tévés fikciójának az adaptációk, a történelmi témák és a kalandos történetek voltak a húzóágazatai. Jelenidőben játszódó sorozatok is készültek, de a figyelem középpontjában irodalmi klasszikusok míves adaptációi és múltidéző midcult alkotások álltak. A hatvanas évek látványos presztízsfilmjeinek hulláma a hetvenes években lassan, de biztosan átgördült a televízióba. A korszak egyik emblematikus rendezője, Zsurzs Éva egyaránt jegyzett akár irodalmi alappal bíró kalandtörténeteket (A koppányi aga testamentuma, A törökfejes kopja) és minuciózus adaptációkat (A fekete város, Abigél). A hazai irodalmi klasszikusok mellett azonban ebben az időben az egyetemes (európai) szórakoztató és presztízsirodalom hazai tévés változatai is elkészültek, olykor komoly nemzetközi koprodukciókban. Ennek a trendnek a kalandsorozatokkal kombinált külön fejezete három Verne-adaptáció: a Markos Miklós által rendezett A dunai hajós; a részben Magyarországon, hazai alkotók és színészek közreműködésével forgott Sztrogoff Mihály, illetve a nemzetközi koprodukcióban, Bujtor István főszereplésével készült Sándor Mátyás.

Amikor tehát a magyar midcult és szórakoztató film- és televíziós kultúra Kádár-kori hagyományaira gondolunk, nem csak a Jókai-filmek és sorozatok hullámára, hanem a „francia Jókai”, Jules Verne magyar vonatkozású regényeinek adaptációira is érdemes figyelnünk. Verne, akit magyarosított névváltozatban Verne Gyulaként már több-kevesebb sikerrel próbált honosítani a népszerű kulturális képzeletvilág, rendkívül jó forrás, ha a XIX. század második felének rendkívüli utazásait, kalandorok kalandos történeteit és ügyes kezű feltalálók talányos, jövőbemutató találmányait akarjuk szemügyre venni. A Verne-regények a helyszínek és történetek tekintetében majdnem tökéletesen lefedik a XIX. századi Európa térképét; főképp kulturális és képzeletbeli térképét – annak minden kulturális vakfoltjával és irányultságával.

A magyar kalandsorozat-történelemben a Verne-adaptációk a nemes kalandor hőstípusának alakváltozataival írják be magukat. Ezek a szereplők nem elnyomott társadalmi rétegeket képviselnek, és nem a gazdagokat szipolyozzák. Nem is (feltétlenül) lázadnak, bár a különféle politikai rendekkel gyakran kerülnek konfliktusba. Igazságszeretetük és nyughatatlanságuk a mozgatórugó, és e kettő kombinációja a dinamikus elegy. A dunai hajósban az elnyomott bolgár közösség szabadságvágyának támogatása és a nagy utazás kalandja (a Duna forrásától eljutni annak torkolatáig) egyszerre teremt lehetőséget egy széles kulturális panoráma felvázolására és a pikareszk bűnügyi-politikai-szerelmi kalandsorozat színre vitelére. Markos Miklós sorozatában az álidentitásokat felvevő szereplők változatos csapata kerül elő: van közöttük álruhás rendőrfelügyelő, kém, rabló, szabadságharcos és bandita. A pár évvel később készült Sztrogoff Mihály részben idehaza forgott, de a történetnek magyar vonatkozásai lényegében nincsenek és a sorozat társadalmi töltete is vékonyabb. Verne azon regényeinek egyikén alapul, amelyben nem a lázadók segítése a hős indítéka, hiszen a lázadó tatárok földjére titokban utazó cári futár kalandjait követjük. A Sztrogoff Mihály az orientalizáló narratíva masszív példája, a következő, magyar részvételű nemzetközi Verne-adaptáció, a Sándor Mátyás azonban már a XIX. század második felének Habsburg-ellenes függetlenségi mozgalmainak közepébe repíti a nézőket. Bujtor István a Sztrogoff Mihály magyar változatában a főhős szinkronhangját adta, a Sándor Mátyásban azonban már ő a főszereplő, a Magyarország függetlenségéért küzdő és a bécsi udvar bosszúja, valamint bérgyilkosai elől menekülő erdélyi nemes. A hetvenes évek legvégén készült sorozat sikeres nemzetközi presztízsprodukció volt, melyet koprodukciós szempontból a következő években magyar és nyugat-európai együttműködésben készült zeneszerző-életrajzi sorozatok követtek (Liszt, Wagner, Bach). A kalandsorozat műfaja azonban egy időre háttérbe szorult. Betyárok, hercegek, grófok, kalandorok és katonák helyett a nyolcvanas évek magyar sorozatai a hétköznapok és a jelen idő konfliktusaiban akarták újra megtalálni a hőseiket.